Keresés
22O
Debrecen
2017.07.27., csütörtök (Olga, Lilána)

Milyen karácsonyi néphagyományokat ismer a magyar?

Offmedia- 2016.12.25. 04:44
1062
Regölés, karácsonyfa, ünnepi ételek - magyar tradíciókból szemezgettünk.
A karácsonyfa állítása Magyarországon az 1800-as években terjedt el, valószínűleg Bécsből érkezett ez a szokás a magyar arisztokráciának köszönhetően. Mégis, az igazi népszerűségét csak a XIX. század második felétől érte el, először inkább a jómódú nemesi családoknál, majd egyre nagyobb körben elterjedt.

A karácsony elképzelhetetlen karácsonyfa nélkül, amely Isten azon ajándékozó szeretetének a szimbóluma, mellyel az embert visszafogadja a kegyelmébe,. „A karácsonyfa az élet fája, mely a Paradicsom közepén a jó és a rossz tudásának fája mellett állt (Ter. 2,9 ), s melyet a bűnbeesés után tüzes kard és kerubok zártak el az ember elől (Ter. 3,24)” – ezt a Magyar Katolikus Lexikon írja. A fenyő örökzöldje az örökkévalóságra, háromszög formája a szentháromságra, ágai pedig a keresztre intenek.

Szintén a lexikon ír a regölésről, mint a téli ünnepkör legarchaikusabb szokásról, „…rajta keresztül szinte a pogány keresztény korszakváltás is lemérhető” – számol be a Magyar Katolikus Lexikon, amely szerint a regösök pokoli zajjal rohantak házról házra, láncos bottal, köcsögdudával vertek oltári lármát.

Fontos szerepet játszott továbbá az asztal díszítése, de még az étkezéseknek is volt egy rendje, amit be kellett tartani. A karácsonyi terítő év közben vetőabroszként funkcionált, amiből a gabonamagvakat vetették a bő termés eléréséért. A gabonamagvak a karácsonyi asztalra is odakerültek, amelyekből adtak a tyúkoknak is, hogy bőven tojjanak. Jézus jászolban való megszületésére az asztal alá tett szalmaszál emlékeztetett.

A rituálé része volt, hogy a háziasszonynak végig kellett ülnie a vacsorát, nehogy gond legyen a tyúkokkal. Babot, lencsét, mákot, halat előszeretettel szolgáltak fel, ezek bőséget ígértek a csládnak. Kalácsból, almából az első falatokat szétosztották a családi összetartás érdekében, a karácsonyi morzsát pedig megkapták az állatok, hogy termékenyek legyenek.

„Régi szimbolikus magyarázat szerint a tej és méz az emberi és isteni természetnek Jézusban való egyesülését, egységét jelképezi. A mézelő méh Jézus- és Mária-jelkép (a hagyomány szerint a Boldogasszony szívéből, illetve könnyeiből vannak), a karácsonyi mézet régebben paraliturgikus szentelménynek és foganatos házi orvosságnak tartották” – magyarázza a katolikus lexikon a tej és a méz fontosságát.

Bármennyire is fáj, az ajándékozás nem a romlott nyugati fogyasztói társadalom hozománya. Igaz, azt hozzá kell tenni, hogy régen nem az volt a lényeg, hogy minél nagyobbat, minél drágábbat adjunk egymásnak, hanem gyakran gyümölcs, vagy éppen kézzel készített apró tárgy volt a meglepetés.

Hozzászólások