Keresés
32O
Debrecen
2017.07.23., vasárnap (Lenke)

Itt folyt először vér a szabadságért – ilyen volt 1956 Debrecenben

Somló-Bakos Dalma- 2016.10.18. 22:51
2490
Tankok vették körbe az egyetemisták diákszállóját, akik azt hitték, mindennek vége van.

Filep Tibor történész hetedikes diákoknak beszélt az '56-os szabadságharc debreceni vonatkozásairól, a fiatalok részvételéről a forradalomban a DMK Csapókerti Közösségi Házban. A feladat nem volt egyszerű, hiszen a magyar történelemnek egy meghatározó, ugyanakkor nagyon nehéz és kemény témáját kellett úgy előadnia, hogy az olyan fiatalokhoz is közel tudja hozni a témát, akik számára az megfoghatatlanul távolinak tűnik

A forradalmakat általában a felnőttek csinálják, de van, hogy a gyerekek is fontos szerepet játszanak benne. Már az 1848/49-es szabadságharcban is voltak 12-15 éves gyerekek, akik kiváló tüzérek voltak – vezette fel az októberi eseményeket a történész.

A fiatalokat mindig a bátorság jellemzi, talán nem is tudják felfogni azt, hogyha fegyver kerül a kézbe, annak milyen következményei lehetnek – tette hozzá. Így volt ez 1956-ban is, amikor a hatalom a szovjet csapatok segítségét kérte a forradalom leverésére.

Tüntetők az Alföld palota előtt
Forrás:Debreceni Városi Könyvtár

1956 októberére teljes elégedetlenség uralkodott el az országban: egyetemi hallgatók, földművesek, munkások gondolták úgy, hogy így nem lehet már tovább élni. Ekkor az egyetemisták megalapították a saját, független szervezetüket is. 1956. október 23-án már lázban égett az ország. Filep Tibor elmondta, hogy előtte egész ősszel a diákság a kollégiumokban már arról beszélt éjszakánként, mit lehetne csinálni, hogyan lehetne változtatni a mindennapokon. Aznap reggel nagygyűlést tartottak az egyetem előtti téren. Megfogalmazták a 20 pontjukat, köztük a sztálinista vezetők leváltását, Rákosi és Farkas felelősségre vonását Nagy Imre visszavételét a vezetésbe, a Kossuth-címer visszaállítását, március 15. és október 6. ünneppé nyilvánítását, a sajtó szabadságát, a szovjet csapatok kivonását. De saját követeléseket is felvetettek, például azt, hogy „nemzetközi fórumon foglalkozzanak a romániai és más külföldi államokban élő magyarok ügyével”.

A debreceniek 20 pontja

„Egy gyönyörű, keddi nap volt, senki sem gondolta, hogy otthon maradjon” - emlékezett vissza Filep Tibor. A Kossuth nótát énekelték mintegy kétezren, a megyei pártbizottság épületénél pedig azt követelték, hogy a pártlapban még aznap egy különkiadásban hozzák nyilvánosságra a húsz pontot. A pártbizottság pedig délután 4 órára kinyomtatta félelmében az újságot, az egyetemisták pedig ellepték az üzemeket, ahol csatlakozásra szólították fel a munkásokat.

Tüntetők Kossuth Lajos Tudományegyetem előtt
Forrás:Debreceni Városi Könyvtár

Filep Tibor azt mondta, körülbelül 35 ezer ember volt a belvárosban, a Szent Anna utcától a Nagytemplomig tele volt a város. Filep Tibor azt mondta, hogy a Himnusz eléneklése után egyre nagyobb lett a feszültség, a tüntetőkre először vaktölténnyel lőttek, majd miután nem tágítottak az emberek, valamivel este 6 óra után éles lövedékkel is belelőttek a fegyvertelen tömegbe. Ketten meghaltak, hatan súlyosan megsérültek, harminc sebesültet pedig a klinikára szállítottak.

„Ha a város [Debrecen – a szerk.] büszke a történelmére, akkor büszke lehet arra, hogy október 23-án a debreceni fiatalok vonultak először utcára azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy változtassanak a rendszeren. Itt folyt először vér a szabadságért”- mondta. Másnap reggel tudták csak meg, hogy időközben a fővárosban is kitört a forradalom, ahol óriási harcok voltak.

Szovjet tankok Budapesten
Forrás:Keystone/Getty Images

A helyiek célja ezután az volt, hogy fegyverszünet legyen, nehogy értelmetlenül folyjon ártatlanok vére. Ami egészen november 4-ig fenntartható is volt, hiszen a városban még a hadsereget is sikerült átállítani a felkelők oldalára.

„Annyira naivak és boldogok voltunk”

Debrecenben a frissen megalakult forradalmi bizottmány átvette a város életének az irányítását, akik többek között élelmiszereket küldtek a budapesti forradalmároknak. A sztrájk megbénította a várost, nem dolgoztak az emberek, nem jártak a villamosok, nem működtek a telefonok.

Tüntetők a Péterfia utcán
Forrás:Debreceni Városi Könyvtár

1956. november 3-án este viszont arról érkeztek hírek, hogy Debrecent körülvették a szovjet csapatok. „Nem hittük el. Annyira naivak és annyira boldogok voltunk, hiszen korábban arról volt szó, hogy sikerül végre a magunk életét, a magunk kultúráját élni” - fogalmazott a történész.

November 4-én hajnalban például a diákszállón, ahol Filep Tibor is volt, megszólalt a csengő. Dörgéseket is hallottak, mint később kiderült, akkor lőtték a Kossuth laktanyát. Bekapcsolták a rádiót, ahol már Nagy Imre híres rádióbeszédét adták le:

„Mi egymásra néztünk, hiszen már nemzetőrök voltunk, az ágyaink alatt ott volt a fegyver. Azt láttuk, hogy a diákszállónkat négy tank körülvette. Azt hittük, mindennek vége, hiszen egy vékony téglaépületben voltunk. Remegtünk, mint a kocsonya. Egyszer csak minden tankból úgy derékig kiemelkedett egy katona – nyilván parancsra. Így akarták provokálni a felfegyverzett egyetemistákat, hátha valaki onnan kilő, és akkor van miért visszavágni. De mi is féltünk, nehogy valaki elveszítse a józan eszét, géppisztollyal eleve őrültség lett volna tankok ellen harcolni. Aztán ezek a tankok elmentek” - idézte fel Filep Tibor.

A rendszer legnagyobb bűne

Az egyetemisták ezután katonaruhába bújtak, felvették a géppisztolyaikat, és a klinikatelepen keresztül átmentek az egyetemre. Nem tudták, hogy Kádár kormányt alakított, semmilyen hírt nem kaptak. Reggel 8 óra körül jött a portás, tőle tudták meg, hogy a szovjet csapatok megszállták Debrecent, hogy szétlőtték a Kossuth laktanyát, a postát. Ezután hozták meg a kényszerű döntést, hogy leteszik a fegyvereket. Mire ez megtörtént, már megérkeztek a tankok a város korábban elmenekült kommunista vezetőivel.

A posta épülete a Déri tér felől
Forrás:Debreceni Városi Könyvtár

Később, a forradalom teljes leverése és a megtorlása után a politikai hatalomnak egy célja maradt: az emberek emlékezetéből is kitörölni '56-ot. „Az én szememben ez a legnagyobb bűne ennek a rendszernek, hogy a magyarok legnagyobb kollektív élményét, a forradalmat, azt ki akarták irtani a nemzet emlékezetéből. Nem volt még a világon egy olyan forradalom, amelyről ennyit hazudtak volna” - zárta Filep Tibor.

Diákok a vádlottak padján

A debreceni Gépipari Technikum érettségizett diákjainak egy részét a forradalomban való részvételért 7-15 éves börtönbüntetésre ítélték. 1956. november 3-án fegyvereket szállítottak a Fazekas Mihály Gimnáziumba, a Helyőrségi Katonai Tanács megbízásából. A Gépipari Technikum a gimnáziummal szomszédos kollégiumban lakó – tanulói november 4-én hajnalban 10 géppisztolyt, 25 dobtárat és lőszert rejtettek el az épület egyik lépcsője alá. A diákok később leérettségiztek, és munkába álltak. 1957 szeptemberében renoválás közben megtalálták a fegyvereket, és viharos gyorsasággal kinyomozták, kik helyezték el a géppisztolyokat, a lőszert. Fegyverrejtegetés vádjával statáriális katonai bíróság elé állítottak tíz fiatalembert. Ők akkor már csíkos rabruhában várták az ítéletüket. Fellebbezésnek nem volt helye.

Hosszú évekkel később, amikor már lehetett beszélni azokról az eseményekről, az akkorra már idős férfiakat Filep Tibor elvitte a bíróságra abba a terembe, ahol elítélték őket.

Az egyikőjük azt mondta, miután a megyei börtönben rabruhába öltöztették őket és átszállították őket megbilincselve a bíróságra, ott vált számukra világossá, hogy rögtönítélő hadbíróság előtt állnak.

„Minden olyan valószínűtlen volt” - mondta el a Diákok a vádlottak padján című dokumentumfilmben egy másik elítélt. Nem akarták elhinni, hogy milyen komoly vádakkal állnak szemben, és azt sem tudták akkor felfogni, milyen is az, hogyha valakit 17 évesen börtönbüntetésre ítélnek, ahonnan csak 32 évesen jöhetnek ki. „Nem is akartuk elhinni” - hangzik el a filmben. Azt még nem tudhatták, hogy amnesztiával szabadulhatnak. A filmet október 20-án lehet megnézni az Apolló moziban.

Kapcsolódó cikkeink:

Hozzászólások

Naptár