Keresés
22O
Debrecen
2017.07.27., csütörtök (Olga, Lilána)

Kiderült, hogyan születtek meg a botlatókövek

Offmedia- 2016.08.11. 04:00
429
Gunter Demnig képzőművész, a projekt "atyja" beszélt erről Debrecenben.
Csütörtök reggel 9 órától rakják le Debrecenben az első botlatóköveket, az ehhez kapcsolódó rendezvénysorozatra meghívták magát botlatókövek "atyját", Gunter Demniget is.

A művész először arról beszélt, hogy először úgy emlékezett meg deportált romákról, hogy a lakóhelyüktől a vasútállomásig készített feliratot. Ez az 1990-es évek elején volt Kölnben, és Demnig azt mondta, hogy egy idősebb hölgy ekkor odament hozzá, hogy szép, amit alkotott, de arrafelé nem éltek romák, akiket elvihettek volna a II. világháború alatt. A művész felvette a kapcsolatot többek között a helyi zsidó közösséggel is, éd kiderítette, hogy valóban éltek azon a területen romák, csupán annyira asszimilálódtak a többi emberrel, hogy a környéken lakóknak már fel sem tűnt a különbség.

Gunter Demnig balról a harmadik, kalapban
Forrás:offmedia.hu
Először még nem az utcára, hanem házakra szeretett volna emléktáblákat elhelyezni, ám erről hamar lebeszélték, mondván, a lakások tulajdonosai nagy valószínűséggel nem egyeznének ebbe bele. Innen pedig egyenes út vitt odáig, hogy az utcára, tulajdonképpen macskakőként helyezze el a botlatóköveket. 1997-re már megvolt minden hatósági engedélye, így ezeket teljesen legálisan helyezhette el, ekkor mintegy 600 emlékkő került a "helyére".

Gunter Demnig vallja, az embert akkor felejtik el igazából, hogyha már a nevére sem emlékeznek - ezért kezdte el összegyűjteni a nácik birodalom fennállása alatt üldözöttek és deportáltak adatait, hogy minden áldozatra a lakóhelye előtt, név szerint lehessen emlékezni.

Mára nem bánja, hogy nem a falakra, hanem az utcára kerültek ezek az emlékkövek, hiszen azt mondja, így tulajdonképpen főhajtással emlékezünk meg az áldozatokról: meg kell állni ugyanis a botlatókövek előtt, és le kell valamennyire hajolni, hogy elolvashassuk a rajtuk lévő feliratot.

Kapcsolódó cikkeink:

Hozzászólások