Keresés
28O
Debrecen
2017.07.24., hétfő (Kinga, Kincső)

Mintha nem is Magyarországon járnánk: íme a Létai Levendulás

Somló-Bakos Dalma- 2016.06.25. 08:50
973
Hajdúsági provance és a béke szigete, alig 30 kilométerre Debrecentől, Létavértesen.

Június 25-én és 26-án újra kinyitja kapuit a Létai Levendulás Létavértesen (aki nem ér rá ezen a hétvégén, annak azért eláruljuk, hogy lesz egy „második kör” is, július 9-10-én). Bár még csak nem túl régóta szervezik a nyilvános eseményeket, évről évre egyre többen ismerik meg a nevüket. Pedig a levenduláról nem a hajdú-bihar megyei Létavértes, hanem Tihany vagy Pannonhalma ugrana be elsőnek, de aki még nem hallott róla, jó tudnia: ha levendulát akarunk szedni, nem kell az ország másik végére elutazni.

Forrás:Somló Samu

Köszönhetően a Magyar házaspárnak, akik évekkel ezelőtt megvásárolták a területet, és azóta is minden szabadidejüket kint töltve azon fáradoznak, hogy minél szebb, színesebb és illatosabb növényeik legyenek. És hogy honnan jött a levendula imádata? „Nem tudnám megmondani. Nagyon sokat gondolkoztam ezen, hogy ez egyszer, gyerekkoromban, valami olvasmányélményem volt. Kisgyerek lehettem, valami szobáról volt szó, és a levendulaillat az, ami mély nyomot hagyott bennem” – emlékezik vissza Magyarné Erzsébet.

„Ugye, milyen gyönyörű?” – kérdezi tőlünk a kilátásra utalva, miután a „kötelező” kört megjártuk, vagyis felmentünk a dombtetőre és onnan is szétnéztünk. Kiderül, hogy tulajdonképpen a kilátás, a táj volt az, amibe beleszeretett. „Felmentem, és... egészen hihetetlen volt. Pont úgy nézett ki, mint nagymamám kertje Romániában” – emlékszik vissza elcsukló hangon.

Vacak borral indult a történet

Egy öreg szőlőt vettek meg még évekkel ezelőtt, a környéken sok gazda van, akik szőlészettel foglalkoznak, jó borokat csinálnak, még versenyeznek is – kezdi a Létai Levendulás történetét Magyarné Erzsébet. Ők viszont, a környékbeliekkel ellentétben nem tudtak a szőlővel mit kezdeni, az első permetezés után még levelük sem volt. „Mielőtt megvettük a területet, átlagban 10 hektós termés volt, de mi már csak 100-150 liternyi bort állítottunk elő, merem állítani, hogy Közép-Európa legvacakabb borát” – meséli nevetve Magyarné Erzsébet.

Forrás:Somló Samu

Jött a nagy dilemma, mi legyen, mit kezdjenek a telekkel? Sokat töprengtek ezen, míg végül megszületett az ötlet: legyen levendula. Ekkor kezdett Magyarné Erzsébet tanulni a levenduláról, ami többek között azért is volt kihívás, mert a tapasztaltak nem igazán írják le és adják tovább a tudást. Kósza hóbortnál azért egy kicsit komolyabban gondolták az újítást, hiszen a talajt például két egyetemen is lemérették, de megnyugtató választ kaptak: jól érzi majd itt magát a levendula. Azt is elmondta, hogy annak ellenére, hogy már lehetne permetezniük a levendulákat, ők ezt még sosem tették meg, csak kapálnak a földön.

Lilától a zöld levenduláig

Az mindig kiszámíthatatlan, mennyit teremnek a bokrok. Ha marad néhány mázsa, azt leszedik, de 7-8 órán belül lepárlóban kell lenniük. Éppen ezért ha meleg van, még ventilátorral is fújják a növényeket. Szedés után Pannonhalmára viszik a növényeket, ahol nagyon profin dolgozzák fel azokat. Itt egyébként a lepárlás után olaj készül belőlük.

Forrás:Somló Samu

A Létai Levendulásban találni angol levendulát (Pannonhalmáról), tihanyi levendulát, illetve egy pécsi kertészetből fehér levendulát is hoztak. A kert sarkában pedig rózsaszín levendulát találni. „Egy ismerősöm látott Skóciában sárgát, egy másik pedig Dél-Spanyolországban és Franciaországban zöldet. Az biztos, hogy utána fogok járni, hogy hogyan szervezhetnék belőlük. El tudom képzelni, hogy idővel itt egy színes szőnyeg legyen” – mondja lelkesen Magyarné Erzsébet.

Forrás:Somló Samu

Elmeséli, hogy mindig meglepődik, amikor olyan hirdetéseket lát, amiben azt reklámozzák, hogyha most veszünk levendulatöveket, akkor abból jövőre csokrunk is lehet. Mutatja a fehér levenduláit, amelyek ottjártunkkor igen picik voltak, és tavaly kerültek oda. "Azért az a 4-5 év nem megspórolandó" – fogalmaz.

Út a Szedd magadig

Négy évvel ezelőtt jutott eszébe először, hogy a Facebookon ír az ismerőseinek, hogy meghívja őket levendulázni. Szedték a virágot, leültek, beszélgettek. A következő évben pedig már legalább százan lettek. Mint mondja, tüneményes fiatalokkal ismerkedett meg, akikkel tartják is a kapcsolatot.

Forrás:Somló Samu

Tavaly pedig már egy ismerős segítségével meghirdették az eseményt, „nem volt semmi látni, hogy 5-600-an érdeklőnek iránta” - mondja. „Szó szerint bepánikoltam. Hogy miért? Mert nem tudtam, hogy akik jönnének, mire is számítanak. A telefonokból is az jött le, hogy azt hiszik, itt egy levendulamező van, de ez nem az. Sokan asszociálnak a tihanyi vagy a pannonhalmi levendulásra, de én igyekszem mindenkinek elmondani, hogy ez egy kis szőlőskert volt” – idézi fel. Félt, hogy besül a rendezvénnyel, de végül az szerencsére nagyon jól sikerült. Igyekeznek levonni a konzekvenciákat, már ki fogják például táblázni az utat.

Forrás:Somló Samu

Ebben az évben legalább 600 vendégre számítanak. Rákérdeztünk, hogy az érdeklődőknek kell-e hozniuk magukkal valamilyen eszközt, például metszőollót. „A készletünket mi ilyenkor kipakoljuk - olló, kés a világon mindent. Egy darabot nem vittek még el belőle” – teszi hozzá.

Valami „ökörséget” úgyis kitalál

Van a területen egy jobb állapotban lévő pajta is, ahol mindenféle finomságok készülnek, persze szigorúan nem eladásra, mint például levendulás keksz, vagy levendulás méz, illetve szörp ,és igazi vendégszerető házigazda módjára ezekkel szívesen is kínálják majd az eseményre látogatókat.

Forrás:Somló Samu

Magyarné Erzsébet megmutatja nekünk, hogy varrógéppel pici párnácskákat is csinál, amelyekben nincs más, csak levendula – ami egyébként ezek után már nem is annyira meglepő, de megtudjuk, hogy sokan egyéb töltőanyagokat is felhasználnak ezekhez a tárgyakhoz. Az illata évekig is eltart, ez idő alatt esetleg érdemes egyszer „kíméletlenül”, mint fogalmaz, újratörni a tartalmát. A kisebb zsákokba csak szirmot tesz, a párnákba pedig a szárából is belekerül.

Forrás:Somló Samu

Egyetlen egy gondjuk van, mint mondja: 10 évvel hamarabb kellett volna ezt elkezdeni, nem 60 éves korukban. Azt mondja, az ember sokáig azt várja, menjen már nyugdíjba, és amikor ez eljön, akkor pedig csak az foglalkoztatja, hogy most mit is fog csinálni. „Hogyha ezt befejezzük, mert nem bírjuk tovább, akkor is biztosan ki fogok találni valami ökörséget” – mondja nevetve.

Hozzászólások