Keresés
22O
Debrecen
2017.07.27., csütörtök (Olga, Lilána)
  • Főoldal
  • Hírek
  • Helyi
  • „Segítettek, nehogy elkallódjak”: út a cigánytelepről a rákkutatásig

„Segítettek, nehogy elkallódjak”: út a cigánytelepről a rákkutatásig

Somló-Bakos Dalma- 2016.05.12. 10:42
7933
Interjú motivációról, rákkutatásról, és a cigányság helyzetéről.
A karcagi születésű Horváth József jelenleg főállásban a Debreceni Egyetem Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetének PhD-hallgatója, szabadidejében motivációs előadásokat tart és azért küzd, hogy amennyire csak tőle telik, segíthessen a hátrányos helyzetű fiatalokon. A saját példáján keresztül akarja nekik megmutatni, hogy mindenből van kiút. Annak ellenére, hogy gyakran találkozik negatív, sztereotíp véleményekkel, nem adja fel, hisz abban, amit képvisel. Úgy tűnik, ezt mások is így látják, nemrég például már másodjára ismerték el díj formájában a munkásságát. Ennek apropóján beszélgettünk a fiatalemberrel, kíváncsiak voltunk, milyen az út visz a karcagi cigánytelepről oda, hogy rákkutatást végezzen a Debreceni Egyetemen.

Debrecen.offmedia.hu: Pár hete kaptad meg a Gergely Alexandra Emlékdíjat. Számítottál rá, vagy inkább meglepett az elismerés?
Horváth József: Idén kilencedszer adták át ezt a díjat, korábban jellemzően olyanok kapták, akik valamilyen csodával határos módon súlyos betegségük vagy testi fogyatékosságuk ellenére mégis példaértékű dolgot tudnak adni a közösségnek. Én lettem a fekete bárány, a kakukktojás – mind úgy, mint egészséges, mind úgy, mint cigány ember. Szívből örülök neki, nagy megtiszteltetés számomra. Az alapítvány elnöke vette fel velem a kapcsolatot, hogy engem választottak. Először azt hittem, valami szakmai jellegű dologgal kapcsolatban keresnek, amikor pedig elmondták a telefonban, miért is hívnak, az egyszerűen sokkolt. Példaértékűnek tartják, amit csinálok, amit képviselek.

Forrás:Somló Samu
Debrecen.offmedia.hu: Egy évvel ezelőtt már megkaptad a hétköznapi hős címet. Hogy viselted az ezzel járó felfordulást?
H.J.: 2015 áprilisában ítélte nekem a Roma Sajtóközpont az Aranypánt-díjat. Itt kifejezetten cigány származású, 25 év felettieket kerestek, akik valamilyen értelemben hétköznapi hősök, de fontos volt, hogy példaértékű legyen az életútjuk. A médiafelhajtás váratlanul ért, erre nem voltam felkészülve. Nehéz volt kezelni, hogy több helyről is jöttek a körmönfont kérdések, de szerencsére Isten megáldott egy nagyon jó beszélőkével, sokszor tartottam már előadásokat, bár ezek főként tudományos jellegűek voltak. Volt, amikor ez nagyon jó volt, volt, amikor kevésbé. Az utóbbi időben ezt a figyelmet viszont arra használom, hogy próbáljak minél több helyre eljutni. Interjúkat is szívesen adok, kivéve, ha mondjuk politikával kapcsolatban keresnek meg, ebbe nem akarok belefolyni.

Debrecen.offmedia.hu: Pontosan mit is képviselsz?
H.J.: Van ennek egyszakmai része, biológusként és genetikusként végeztem a Debreceni Egyetemen, most III éves PhD-hallgató vagyok, a szájüregi rákon belül próbálunk olyan géneket találni, amelyek segítségével ez a betegség a jelenleginél már egy sokkal korábbi stádiumban meghatározható lehetne. Sokan nem is gondolnák, de Európában a szájüregrák tekintetében (mind diagnosztikai, mind elhalálozási szempontból) mi magyarok az első helyen állunk. Így égetően szükséges lenne egy olyan eljárás kidolgozása, aminek köszönhetően már egy egészen korai fázisban felismernénk ezt a betegséget.

Forrás:Somló Samu
Debrecen.offmedia.hu: És a nem szakmai része?
H.J.: Olyan fiatalokat akarok megszólítani, akik hátrányos helyzetűek (de nem feltétlenül cigányok), akikről azt gondolnánk, hogy a sorsuk meg van pecsételve. Ők azok, akik nem mernek és nem is tudnak álmodni, nem tudják, milyen céljaik lehetnének. A mai fiatalság egyébként is céltudatlanul lebeg az életében, mindenféle jövőkép és elképzelés nélkül. A legtöbben csak annyit tudnak, hogy nagyon gazdagok és elsimertek akarnak lenni, de mintha ezek munka nélkül jönnének. Nem is érzik például a tanulás fontosságát. Az a korai felismerés, ami bennem volt, az a mai fiatalok jelentős részéből hiányzik. Felismertem, hogyha nem tanulok, ha nem megyek előre, ha nem szerzek végzettséget, akkor nem fogok tudni kiszakadni.

Debrecen.offmedia.hu: Honnan jöttél, honnan kellett kiszakadnod?
H.J.: Karcagon két cigánytelep van, a déli és az északi, én a délin nevelkedtem. Még abban a korszakban nőttem fel, amikor nem volt Facebook, semmi közösségi média, az utcán játszottunk, teljesen más volt a helyzet, mint most. Őszintén szólva nehezebb volt, nem volt akkora ismeretanyag a kezünkben, mint manapság, viszont jól éltünk. Legalábbis egy darabig, a rendszerváltás után, a '90-es évek közepén, amikor kezdtek megszűnni a munkahelyek, a téeszek, egyre nehezebb lett bármit is csinálni. Nem maradt más, mint az alkalmi munka és a segély.

Forrás:Somló Samu
Debrecen.offmedia.hu: Említetted, hogy volt benned egy felismerés. Ez pontosan mit takart?
H.J.: A szüleimtől, a tanáraimtól, és persze belülről is jött, hogy tanulnom kell. A rendszerváltás utáni elszegényedést és munkanélküliséget látva már mindenki mondta, hogy legalább egy jó szakmát meg kell szerezni, hogy el tudjunk helyezkedni. Ráadásul azért, mert mi cigányok vagyunk, mi nem a nulláról indulunk, hanem a -2, -3-ról. Ez nem sajnáltatás, ez tény. Nekünk többet kell bizonyítanunk. Nálunk egy munkahelyen nem csak arról szól a próbaidő, hogy a tudásunkat kell bebizonyítani, hanem azt is meg kell mutatnunk, ugyanolyan értékes emberek vagyunk, mint a társadalom többi tagja. Sokszor tízszer annyit is le kellett tennem az asztalra, mint másoknak, viszont ezekkel nekem kellett megküzdenem.

Debrecen.offmedia.hu: Egyfajta küldetéstudatod az, hogy segíts a hátrányos helyzetűeken. A gyakorlatban ez hogyan működik, mit teszel értük?
H.J.: Nagyon sok helyre járok motivációs, vagy tudományos előadásokat tartani, ilyenkor arra ösztönzöm a fiatalokat, hogy először is legyen egy szemléletváltásuk. Főleg a cigány fiatalok esetében kell átfordítani azt a hozzáállást, hogy „azért, mert cigány vagyok, úgysem sikerülhet” arra, hogy igenis van lehetőség – én vagyok rá az élő példa. Sokszor megkaptam, hogy miért fontos hangsúlyozni a cigányságomat.

Forrás:Somló Samu
Debrecen.offmedia.hu: És miért hangsúlyozod?
H.J.: Azért, mert ma Magyarországon körülbelül 1 millió cigány lakos van, nekik kevesebb mint az 1 százalékuk jut be valamilyen felsőoktatási intézménybe, és kevesebb mint a fél százalékuk jut be egy posztgraduális képzésbe. Azt nem tudom, hogy országos szinten hány cigány PhD-hallgató lehet, de a számuk szinte biztos, hogy 100 alatt van. Azért fontos tehát ezt hangsúlyozni, hogy akik nem bíznak magukban, lássák az ellenpéldát, hogy én is az vagyok, felvállalom a származásomat. De pontosan ugyanannyira tartom magam cigánynak, mint magyarnak, és ez visszafele is így van, ezt nem lehet szétválasztani.

Debrecen.offmedia.hu: Az addig rendben van, hogy a fiatalokon szeretnél segíteni, de mi a helyzet akkor, hogyha a családja teljesen máshogy gondolkozik?
H.J.: Nyilván az első cél, hogy megfogjam a fiatalokat, ha ez sikerült, akkor a gyerek mondja majd otthon a szüleinek is. Ha a szülő viszont ebbe a folyamatba valami miatt beavatkozik, akkor vele is fel kell venni a kapcsolatot, el kell hívni egy beszélgetésre, el kell neki magyarázni, hogy mi miért fontos. Ez így elsőre lehet csúnyán hangzik, de le kell menni a szülőnek a szintjére, ahol ő is megérti ezeket a dolgokat. Néha kell egy külső segítség, aki beavatkozik, persze nem erőszakosan. Nem szabad, hogy a szülő azt érezze, hogy el akarják szakítani tőlük a gyereket. Az első szint, ahol ez eldől, az a család. Ha a családtól megkapod a támogatást, onnantól lehet dolgozni.

Debrecen.offmedia.hu: Mennyire tartod fontosnak az iskolák szerepét?
H.J.: Helyre kellene rakni a dolgokat az oktatásban, hogy megszűnjön a szegregáció. Az én időmben, a '90-es években ezt nem tapasztaltuk, azt se tudtuk, mit jelent, ma meg már felerősíti a média és a politika is ezt a témát, amivel csak még több kárt csinálnak, mint hasznot. És mit érnek el vele?

Forrás:Somló Samu
Debrecen.offmedia.hu: Szerinted mit érnek el vele?
H.J.: Nézd, megértem a pedagógusokat, nagyon nehéz egy szegregált osztállyal foglalkozni, ez nyilván specifikus, a legtöbb tanárnak nincs meg a kellő végzettsége, vagy tapasztalata ahhoz, hogy egy ilyen csoporttal együtt tudjon dolgozni, hogy ki tudja belőlük hozni a maximumot. Ilyenkor az a szakadék, ami már így is nagy volt, még jobban erősödik, és azt érjük el, hogy 7.-8. osztályos tanulók nem tudnak egy egyenletet megoldani. Sőt, találkoztam egy olyan 7. osztályos kisfiúval, aki nem tudta, hogyan kell egy kérdőmondatot egy sima, kijelentő mondatból összerakni.

Debrecen.offmedia.hu: Szerinted mennyiben segítene a hátrányos helyzetű fiatalokon, ha az iskola és a szülő között szorosabb lenne a kapcsolat?
H.J.: Nálunk régen, ha volt valami probléma az iskolában, a tanárbácsi felült a biciklire és kijött hozzánk, hogy megbeszélje a szülőkkel a dolgot. Ma már ez nem működik, félnek kimenni, inkább nem is tartják a tanárok a kapcsolatot a szülőkkel. Ilyenkor fordulhat az elő, hogy a szülő bemegy az iskolába és a végén jól megveri a tanárt. Pedig sokat jelentene, ha egyszer-egyszer házhoz menne az osztályfőnök, megismerné a családot, látná, milyenek az életkörülmények. Hiszem, hogyha ez így működne, javulna a kommunikáció, kevesebb lenne a félreértés, így az agresszió is visszaszorulhatna.

Debrecen.offmedia.hu: Mi az, amire még égető szükség lenne, hogy pozitív változás következhessen be?
H.J.: Az életkörülményeken is változtatni kell. Az oké, hogy én itt vagyok példaértékűnek, de mondd már meg annak a fiatalnak, aki egész nap éhezik, nincs tiszta ruhája, nincs füzete, nincs ceruzája, az hogy képes naponta 8 órás oktatást végigülni? Akinek a szülei funkcionális analfabéták, azok hogy segítenek megoldani a házifeladatokat? Nyilván sehogy.

Forrás:Somló Samu
Debrecen.offmedia.hu: De miért nem történik évek óta semmi? Hogyhogy nem avatkoztak még be drasztikusan ebbe a helyzetbe?
H.J.: Sajnos, akiktől a leginkább várnánk a segítséget, nem kompetensek, nem változtak együtt a világgal, sok téren szükség lenne a változásra, teret kellene hagyni az új generációnak. Akik meglátják, átérzik a probléma súlyát, és akik be is tudnak avatkozni. Ehhez az kellene, hogy minél több cigány diplomás kerüljön ki az egyetemekről. Én genetikusként nem sokat tudok tenni, „csak” annyit, hogy példát mutatok a fiataloknak – ellentétben egy barátommal, a hajdúhadházi Katona Csabával, aki szociális pedagógus szakon van, na ő vissza tud menni, ő helyi szinten tud segíteni. De amíg az életkörülmények nem javulnak, addig a többi téren sem lesz jelentős változás. A mi feladatunk egy ideális világban az lenne, hogy a cigányság 20-30 százaléka középfokú, de inkább felsőfokú végzettséget szerezzen, befolyást szerezzenek a közéletben. Ez lenne a sikeres integráció.

Debrecen.offmedia.hu: Ahogy elmondod, hogyan lehetne változtatni, egyre inkább azt érzem, hogy a 22-es csapdájába kerültünk.
H.J.: Ez tényleg egy ördögi kör. Ha megnézzük, az északkeleti-keleti régió iszonyatosan leszakadt, katasztrofális a helyzet. Minél jobban halad az idő, annál nagyobb szakadék keletkezik. A Dunántúlon is vannak problémák, de nem ilyen óriásiak, mint a régiónkban. Itt viszont nagy szükség lenne a beavatkozásra.

Debrecen.offmedia.hu: Nálad is volt valaki, aki beavatkozott az életedbe még fiatalon?
H.J.: Isten mindig olyan embereket küldött el hozzám, akik bizonyos értelemben befolyásolták az életemet. Az osztályfőnököm és a biológiatanárom is azt mondta, hogy látja bennem a tehetséget, és önzetlenül elkezdtek velem foglalkozni, felvettek egy mentor szerepet, nehogy elkallódjak.

Debrecen.offmedia.hu: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
H.J.: Egyrészt le akarom rombolni a többségi társadalom által felépített előítéleteket, tudom, hogy nem egy egyszerű feladat, de hiszem, hogyha kicsiben elkezdjük, akkor be tudunk indítani egy pozitív folyamatot. A folyamat vége pedig majd a jövő generációira lesz bízva, náluk fog igazán kijönni, de mi vagyunk az úttörők, mi, az a vékony, értelmiségi cigány réteg, akik ki merünk állni. Van persze szakmai célom is, szeretnék kimenni néhány évre külföldre, hogy bővítsem a szakmai tudásomat, új vagy hasonló témákban tovább kutatni. A fő célom Amerika lenne. Amikor találkoztam amerikaiakkal, fél évembe telt, mire megszoktam a mentalitásukat és a gondolatmenetüket, sokkal pozitívabban látják a világot, mint mi. Ott is vannak problémák, de összességében sokkal elfogadóbbak az emberek, én is igyekszem ilyen nyitottnak lenni.

Debrecen.offmedia.hu: Mi volt a gyerekkori álmod?
H.J.: Gyerkkoromban arról álmodtam, hogy egyszer majd a szüleim, és majd egy ország is büszke lesz rám.

Debrecen.offmedia.hu: A szüleid egészen biztosan büszkék rád, és a visszajelzésekből úgy tűnik, az ország is így érez. Most mi motivál, hogy tovább csináld?
H.J.: Az az érzés, hogyha álmodsz valamit, és az valóra válik. Az, hogy ezt az érzést elmondjam mindenkinek, és átadjam másoknak. Azt szoktam mondani, mindig van más út, bárki lehetsz, aki csak szeretnél. Csak akarni kell. Ha egy ember életét meg tudnám változtatni, már megérte élnem.

Hozzászólások