Keresés
22O
Debrecen
2017.05.26., péntek (Fülöp, Evelin)

Sosem lesz már a régi a Calais-nál megvert magyar kamionos

Somló-Bakos Dalma- 2017.03.22. 04:57
4739
Otthonában látogattuk meg a tavaly megvert magyar kamionsofőrt. A férfi hétköznap a Klinikán van, ahonnan csak hétvégére engedik haza. Mind őt, mind a párját megviselték a történtek, és úgy érzik, teljesen magukra maradtak a bajban.
2016. szeptemberében bántalmazták Calais-nál a debreceni kamionsofőrt, Bárándi Attilát. A férfira egy parkolóban támadtak rá bevándorlók, akik a járművön megbújva Nagy-Britanniába szerettek volna eljutni. Attilát vascsővel és különböző szerszámokkal ütlegelték úgy, hogy hiába volt a helyszínen több kamionos is, senki sem segített neki. Kérdésünkre elmondta: nincs harag benne a többi kamionos felé, de nagyon csalódott, hogy így alakult, régen sokkal összetartóbb volt a szakma, azt mondja, korábban elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy ez előfordulhat.

Alig kezdtük el felidézni az eseményeket, amikor Attila elsírta magát. Párja meg is jegyezte, hogy rendre ez történik, amikor a férfi visszaemlékezik arra a borzalmas hajnalra. „A múlt héten – egyfajta terápiaként – Attila egyedül ment el a társadalombiztosítóhoz, de telefonon végig tartottuk a kapcsolatot. Amíg odaért, nem volt semmi baj, de amikor ott szóba került a balesete, onnantól elindult a lavina nála. Az volt a szerencse, hogy az ügyintéző hölgy ismerte az ügyet, segített neki, nyugtatta, de zokogva jött haza” - mesélte az asszony.

Hónapokkal a támadás után is elsírja magát
Forrás:Kádár Lajos
„Calais-ban is azt hitte, hogy a kocsiban biztonságban lesz. Aztán amikor segítséget akart hívni, cserben hagyták. Három óra telt el, mire valaki egyáltalán felé nézett” - idézte fel Mária. „Hajnali 4 óra körül, amikor megtörtént a támadás, jeleztem az irányítónak, hogy mi történt, aki azt ígérte, intézkedik. Körülbelül 1 óra múlva közölte velem, hogy Magyarországról nem tud intézkedni, oldjam meg magam” – veszi át a szót Attila. „Hívtam a kinti segélyhívót, de a francia központosnak nem tudtam elmondani a magam angoltudásával, mi történt. A mellettem lévő kamionosok sem jöttek segíteni nekem, biztosan féltek. Olyan fél 7-ig, amíg ki nem világosodott, láttam, hogy kint valami mozgás van, de nem mertem kiszállni a fülkéből. Reggel 7 óra körül közvetlenül mellettem megállt egy francia személyautó, hozzá már odamentem, odaadtam neki a telefonomat, ő hívott végül segítséget. Öt percen belül már kiértek a mentők és a rendőrök” - idézi fel Attila. Érdekességként elmondta azt is, hogy a kamionját az eset után bevontatták egy zárt parkolóba, két nappal később odavitték Attilát, és akkor derült ki, hogy a raktérben még heten ott rejtőzködtek, akik át akartak jutni Angliába. Volt köztük idős, asszony, gyerek is, de a támadók már nem maradtak ott.

Attilát jelenleg a debreceni Klinikán ápolják, hétfőtől péntekig folyamatosan ott tartózkodik, a hétvégéket pedig otthon tölti. Várhatóan májusban engedik végleg haza az összetört férfit, de a terápia ezzel nem ér véget, hiszen járóbetegként hetente többször is vissza kell majd mennie kezelésekre. A férfi az éjszakát még mindig nem bírja elviselni: nemrég az orvosa sötétben kivitte sétálni a Klinika melletti erdő szélére. Maga a kinti sötét annyira felzaklatta a férfit, hogy két nyugtatót is kellett neki adni.

A párkapcsolatukat is próbára teszik a történtek
Forrás:Kádár Lajos
„Lehetek őszinte? Tényleg nem kívánom senkinek azt, hogy hasonlót átéljen. Ez az egész nem csupán őt érinti, hanem engem is” – mondja Mária. „Bár összeszedettnek tűnök, de valamelyik hajnalban arra ébredtem fel, hogy szorít a mellkasom és zsibbad a karom. Csak az járt a fejemben, hogy el ne ájuljak. Nekem is kell találnom valamit, ahol le tudom vezetni a stresszt. Mindenhol falakba ütközünk, hol a bürokrácia keresztezi az utunkat, hol a cég nem akar fizetni. Úgy érzem, Magyarországon nincs igazságszolgáltatás, csak jogszolgáltatás. Az, hogy Attila hazajövetele után a maradék, az ínyébe beletört fogakat kihúzzák, hónapokba telt. A végére már fűhöz-fához mentem, kinek van valahol ismerőse. Mire orvoshoz jutottunk, késő volt, a felső csonthártya teljesen eltűnt, csak kivehető fogpótlást tudtak neki csinálni” - sorolja Mária. Azt mondja, még amikor friss volt az eset, „mindenki ígért mindent”, de amikor szükségük lett volna a felajánlott segítségre, magukra maradtak. „A kormány is ígért segítséget. Azt hittem, felrobbanok, amikor az egyik tévécsatornán hallgattam, mit nyilatkozott egy bizonyos politikus. Az ígért összegnek a töredékét sem kaptuk meg” - mesélte Mária.

Attila még nincs túl a traumán
Forrás:Kádár Lajos
Attila pszichiátriai szakvéleményében ez áll: „Az őt ért támadás következményeként súlyos pszichotraumát szenvedett, mely életre szóló nyomot hagy az érzelmi memóriában. […] a beteg élete hátralevő részében a stressz helyzetek megoldását mindig fokozott teherként fogja megélni.” „Ne haragudj a kifejezésért, de lelkileg nyomorék lettél” - néz rá bocsánatkérően Mária a párjára. Megváltozott az életünk, de nem jó irányba – fogalmaz. Hozzáteszi, hogy megviseli a kapcsolatukat, hiszen a nő is kezd belefáradni abba, ami ezzel az egésszel jár, és bevallotta, volt, hogy attól félt, szakítani fognak. „Olyan béketűrő, csendes, szolid férfi volt eddig. Még a közlekedésben sem mondott egy rossz szót senkire, nem káromkodott, nem mutogatott. Most igen. Néha én sem tudom, mire hogy fog reagálni” - mondja Attiláról.

„Azért sokkal jobban vagyok, mint korábban. Ma például már be tudok menni a boltba, de ott is előfordul, hogy ki kell jönnöm, mert néha úgy érzem, támadni akar a tömeg. Ami még nagyon zavar az az, hogyha felismernek, de nem jönnek oda, csak néznek. Azt is hajlamos vagyok támadásnak érzékelni” - meséli a férfi. Pedig annak idején fel se vette az ilyet, nem zavarta, ha nézik, szeretné, ha hamarosan ismét eljutna ebbe az állapotba.

Egy életre nyomott hagyott benne az, ami történt vele
Forrás:Kádár Lajos
Kiderül, hogy mára az összes tartalékukat felélték, olyan pluszkiadásaik voltak, amelyekkel korábban nem számoltak. Az asszony egyébként korábban rokkant nyugdíjas volt, de a rendszer változásai miatt ezt megszüntették. „Élelmiszerboltban dolgoztam egy darabig, de a balesetet megelőző két évben 15-20 műtétem volt, ami miatt nem tudtam dolgozni” - mondja a nő. De ha éppen lett volna munkája tavaly ősszel, azt akkor is ott kellett volna hagynia, hiszen az Attilával való foglalkozás egész embert igényelt.

„Nem akarok panaszkodni. Aki ismer, tudja, milyenek vagyunk: mi mindig segítettünk annak, akinek csak tudtunk. A kocsiban például mindig volt táp, amiből adtunk a kóbor kutyáknak, vagy szendvics, amit átnyújtottunk a kéregetőknek. Nehéz belátni, hogy most nekünk van szükségünk segítségre, de talán még nehezebb elfogadnunk azt” - mondja a nő. Azt mondja, bármennyire is nem tehetnek a kialakult helyzetről, megalázónak érzik azt. Legutóbb egy nagyobb összeget kaptak adományként, amiből márciusra és áprilisra ki tudják fizetni a rezsit, tudnak belőle élelmiszert venni, és az autójuk levizsgáztatására is futja majd belőle. „De hogy utána mi lesz, fogalmam sincs” - sóhajt fel Mária. A telet úgy vészelték át, hogy csak egy szobában fűtöttek. Illetve – hangozzék bárhogyan is – Máriának az is segítség volt, hogy Attilát csak hétvégére engedik haza, magára ugyanis így hétköznap nem főzött. Azt mondja szerették volna lecserélni a műszaki dolgaikat, például a rozsdás mosógépet, ami most így várat magára. Mária már tervezte, hogy visszamegy egy élelmiszer boltba, de a térde miatt nem tud sokat állni, a gyenge csuklója miatt pedig emelni sem bír – de ahogyan fogalmaznak, „ha minden kötél szakad”, akkor muszáj lesz megpróbálkoznia vele.

Attila munkahelyével most peren kívül próbálnak megegyezni, ők ugyanis nem hajlandóak fizetni a férfinak. A munkáltató elutasította a baleseti táppénzt arra hivatkozva, hogy nem fogadják el az esetet munkahelyi balesetnek. „Állításuk szerint nem voltam elég körültekintő. Szerintük mehettem volna fizetős parkolóhelyre – igen ám, de ennek a térítésétől ők már jóval korábban elhatárolódtak. Ha mindig fizetős parkolóhelyre álltam volna meg, akkor a fizetésemből alig maradt volna valami” - magyarázza a férfi. A cég azonban azóta azt állította, kifizették volna a parkoló díját. „Nem vagyok önmagam ellensége, ha ez tényleg így történt volna, miért ne mentem volna el odáig? A vezetési időmbe még belefért volna, ráadásul az ilyen helyeken kulturált zuhanyzó és WC van” - tette fel a kérdést a férfi.

Az élete volt a kamionozás, így szeretne egyszer újra a volán mögé ülni. Akár külföldi utakat is vállalna
Forrás:Kádár Lajos
A munkáltató egészen pontosan úgy fogalmazott: hogy a férfi „rosszul mérte föl a helyzetet”. Attila és Mária nem értik, hogyan lehetett rosszul felmérni egy olyan parkolót, ahol már 14 kamion állt.

A nemzetközi jogosítványt ötévente meg kell újítani, a férfi nemrég vizsgázott le belőle. Pedig három hónap is eltelt, mire a támadás után újra vezetett – akkor még csak kísérővel. „Az álmom volt a kamionozás, az életem, nagyon szeretném, ha újra így tudnék dolgozni. Először mindenképp csak belföldi útvonalon vezetnék, de úgy érzem, hogyha itthon ismét sikerül majd a hálófülkében aludnom, akkor ez külföldön is menni fog. Erre kell majd 'edzenem', az alvásra” - meséli a tervekről Attila, aki, ha rajta múlna, még idén visszatérne a kaminos szakmába. Azt mondja, kapott ajánlatot is, így ha jól halad a gyógyulással, akkor lesz is hova visszatérnie.

Azt mondja, a vezetést is ugyanúgy kell gyakorolnia, mint azt, hogy érzelem nélkül vissza tudjon gondolni az „eseményre”. „Az orvosom is mindig azt mondja, minél többet vezessek, amikor itthon vagyok. És ne csak olyankor, amikor alig vannak az utakon, hanem csúcsforgalomban is. Hiszek abban, hogy idő kérdése, hogy ez is úgy menjen, mint régen” - mondja bizakodva.

Aki szeretne segíteni a megvert kamionoson, ezen a számlaszámon teheti meg:

Név és számlaszám (OTP):

Bárándi Attila, 11773384-08272405-00000000

Külföldről:

SWIFT kód: OTPVHUHB
IBAN: HU31 1177 3384 0827 2405 0000 0000

Előzmények:

Hozzászólások

Naptár