Keresés
18O
Debrecen
2017.09.22., péntek (Móric)
  • Főoldal
  • Hírek
  • Szorongás, poroszos rendszer, vanília illatú termek – milyen ma kisiskolásnak lenni?

Szorongás, poroszos rendszer, vanília illatú termek – milyen ma kisiskolásnak lenni?

Somló-Bakos Dalma- 2016.09.01. 22:43
978
Óriási változás az óvodából iskolába kerülni, a mindennapi játékot felváltja a tanulás, és egy másik, szigorúbb napirend. Posztós Réka pszichológussal beszélgettünk arról, milyen ma egy gyereknek elkezdeni az általános iskolát.
Már az óvoda végén, a nagycsoportos évben is másképp foglalkoznak a gyerekekkel – kezdi Posztós Réka pszichológus, integratív gyermekterapeuta, aki a Debreceni Egyetemen végzett és hét éve foglalkozik gyerekekkel, gyerekcsoportokkal. Elmondta, hogy itt már jobban leültetik őket, feladatokat kapnak, több időt kell egy helyben tölteniük, hogy fokozatosan ránevelik őket arra, hogy meg tudjanak ülni egy helyben. Egyfajta monotónia tűrést próbálnak beléjük nevelni. Hogyha a figyelemkoncentrációjuk nem megfelelő, akkor pedig el sem engedik őket az iskolába.

Iskolaérettség: változások az elmúlt 20 évben

Pont ezért szoktak kérni a szülők és az óvodapedagógusok közös megegyezéssel iskolaérettségi tesztet. Itt egyrészt a szociális érettségét is megnézik a gyereknek, tud-e új gyerekekkel kapcsolatot teremteni, hogyan viselkedik abban az adott csoportban. Ezen felül általában a kognitív képességeiket is megnézik, hogy mennyire érett a kis agya, mennyire ügyes a kicsi keze, hogyan is fog neki menni az iskola a továbbiakban. Ez az alap, így indul el a gyerek.

A '90-es évek elején még az volt a jellemző, hogy amint a gyerek betöltötte a 6. életévét, akkor automatikusan menjen iskolába. Nem volt annyira szempont az, hogy az érettsége hol tart - valamennyire azért nézték ezt is, de kevés hangsúly volt ezen. Mostanában viszont erre már több figyelem fordul, ráadásul a törvényi szabályozások is változtak, megengedőek ezzel kapcsolatban. Bizonyos körülmények között, akár még 8 évesen is bent maradhat a gyerek az óvodában.

Forrás:Getty/Istock
A gyerekek fejlődési üteme ugyanis egyéni. Vannak olyan gyerekek, akiket kimondottan lassúnak nevezünk (egyébként ez a fejlődési meghatározásuk is), ők szoktak tovább bent maradni az óvodában. Például ha van egy megkésett beszédfejlődése, ami akadályozza azt, hogy az iskolában jól ki tudja fejezni magát, akkor még bent szokták tartani az oviban. Mostanában már sokkal több figyelem fordul arra, hogy van-e egy gyereknek beilleszkedési, tanulási vagy magatartási zavara, sajátos nevelési igénye. A pedagógusok is gyakrabban kérik a szakértő bizottságoknak a véleményét – tette hozzá Posztós Réka.

Ma már másképp figyelnek a gyerekekre, mint 20 évvel ezelőtt. Akkoriban sokkal poroszosabb volt a rendszer, ott megvoltak a szabályok, frontális oktatás volt. Beültünk az iskolapadba és csináltuk, amit mondtak nekünk. Most ehhez képest teljesen átalakult az oktatás rendszere már az óvodában is, és az a mondás, hogy ne a gyerek alakuljon az oktatáshoz, hanem az oktatást alakítsuk a gyerekhez úgy, hogy az neki a legmegfelelőbb legyen. Erre már több irányzat is kialakult, és mindnek az a lényege, hogy a gyerekeknek könnyebb legyen.

Kiütközik a korkülönbség

Az jó dolog, hogy az óvoda toleránsabb és nagyobb életkorú gyerekeket is be tud fogadni. De ennek van egy olyan hátulütője, hogy egy osztályba kerülhet egy 6 éves és egy 8 éves gyerek is, ekkora korkülönbség pedig egy idő után minimum a testi fejlettségben megmutatkozik. Egy idő után pedig ez kiütközik, hiszen amíg az egyik gyerek mondjuk simán eltologatja az asztalon a kisautóját, a másik gyereknek a serdülő fejében az motoszkál, hogy neki melyik lány tetszik az osztályból. Ez az oktatás szempontjából is probléma, mert másképp nevelünk egy gyermekies gyereket, és másképp egy kevésbé gyermekies fiatalt.

Posztós Réka, pszichológus
Forrás:Somló Samu
A testi fejlettség miatt az idősebb gyerek kitűnik a többiek között, emiatt előfordulhat, hogy csúfolják őt a társai. Bár szerencsére a gyerekek nagyon jól tudnak alkalmazkodni egymáshoz, ha barátnak tekintik egymást.

Nagyon gonoszak is tudnak lenni, de ott van velük egy felnőtt, aki a szocializációjukért is felelős. A pedagógus ezt a gonoszságot ügyesen kellene, hogy tudja irányítani, igazából teret sem kellene adnia annak, hogy ezek a dolgok elkezdődjenek. Ők tanulnak fejlődéslélektant és pszichológiát is, elvileg van lehetőségük, képességük, tudásuk arra, hogy ezt kezeljék. Hogy ezt mennyire sikerül megoldaniuk, az egyrészt személyfüggő, másrészt nagyon függ attól is, hogy milyen összetételű az osztály, milyen a szülők hozzáállása. És ha a pedagógus úgy látja, egyedül nem tudja megoldani a problémát, az iskolapszichológus segítségét még mindig kérheti, sőt, ő főleg arra való, hogy a tanárt támogassa a munkájában.

Honnan tudjuk, hogy szoronganak a gyerekek?

Vannak gyerekek, akiknek az új helyzetek úgynevezett szeparációs szorongással járnak. Ennek az a lényege, hogyha egy gyerek ismeretlen, új helyzetbe kerül, akkor ő ott nem érzi magát biztonságban, nem érzi magát jó helyen, és ettől félni fog. Velük nehéz helyzete lesz a tanárnéninek, náluk több türelemre lesz szükség.

A gyerekek a szorongásukat több módon is ki tudják fejezni. A gyerekek egy része próbálja nem kimutatni ezt viselkedésesen, náluk ez hasmenésben, hasfájásban, körömrágásban, hajtépésben, fejfájásban mutatkozik meg.

Vagy van például a tipikus rossz gyerek, aki azért csinál valamilyen rosszaságot, mert nem tudja kezelni azt a helyzetet, amiben éppen van. Valahogy figyelemre van szüksége, amit úgy ér el, hogy bármi történjen, elkezd rosszalkodni, hogy csak rá figyeljenek.

Van pedig az a fajta szorongós gyerek, aki csak ül a padban és beszél senkivel, nem akar kialakítani társas kapcsolatokat. Ezekre a jelekre érdemes odafigyelni a kicsiknél.

Ne feltétlenül iskolát, tanárt válasszunk a gyereknek.
Forrás:Somló Samu
Pár hónapos türelmi időt azért kell adni a gyereknek, hogy megszokja az új embereket, az új környezetet, az új szabályokat. Ha ezután még mindig nem normalizálódik a helyzet, elkezd beteges lenni, érdemes elmenni a háziorvoshoz, majd ha itt kizárták a lehetséges okokat, akkor fel kell keresni a(z) (iskola)pszichológust.

Mi a megoldás a szorongásra?

„Szerintem egy jó tanárnéni sokat foglalkozik azzal, hogy otthonossá tegye azt a helyet, ahová a gyerekek belépnek” - mondja el véleményét a pszichológus. „Az elsősöknek kisebbek a padjaik, párnákat kérnek a szülőktől a székre, de jónak tartom, hogyha kedves, világos színekkel van kifestve a tanterem. Nagyon jó trükk az is, hogyha vanília illat van bent a teremben, mert az az otthonosságnak a varázsát kelti. Szerencsére vannak helyek, ahol ez már jellemző, hogy ilyesmire odafigyelnek. Sőt, már egyre inkább kérnek segítséget a pedagógusok az iskolapszichológusoktól. Ha kettőjük között jól működik a kommunikáció, akkor a tanár a saját helyzetét is jelentősen egyszerűbbé teheti” - fogalmaz.

Posztós Réka elmondta azt is, hogy akad olyan iskola, ahol vannak beszélgetősarkok, és minden hétfő reggel azzal kezdik a napot, hogy oda beülnek, megbeszélik, mi történt a hétvégén, mi van a gyerekek életében. Van egy feloldás a hét elején, mielőtt beleugranak a tanulásba.

Az is jellemző, hogyha a gyereknek nehéz alkalmazkodnia az új élethelyzethez, akkor a szülő adjon neki valamilyen talizmán jellegű dolgot. Ez lehet egy medál, amit a gyerek hordhat a nyakában, de akár egy pici plüssállatot is bele lehet tenni a hátizsákba. Ez utóbbinak nem kell tudnia a többieknek, hogy itt van ez a kis erősítő talizmán, elég hogyha a gyerek tudja, így biztonságérzetet nyújtva neki.

Az sem mindegy persze, hogy milyen pedagógus foglalkozik a gyerekkel, a tanárok személyisége természetesen más és más. Ami az egyik gyereknek tökéletesen megfelelő, az a másik gyereknél nem biztos, hogy beválik. „Ezért szoktam azt tanácsolni, hogy ne feltétlenül iskolát, hanem személyt válasszunk a gyereknek, ha van rá lehetőségünk. Szerencsére sok oktatási intézményben tartanak egyfajta szülői értekezletet, nyílt napot a leendő kisiskolások szülei számára, ahol már lehet ismerkedni a tanárokkal” - teszi hozzá.

Az a tendencia, hogy emberbarát legyen az iskola, persze vannak olyan tanárnénik, akik még a már korábban említett poroszos rendszerben szocializálódtak, nekik nehezebb átvenni ezt a fajta nézetet. De most egészen jó irányba mennek a dolgok – véli Posztós Réka.

Tartanak a stigmatizálódástól

Még mindig nincs kultúrája (Debrecenben sem), annak, hogy a pszichológusokat a megfelelő helyzetben használják, főleg a szülők. Van egyfajta tartás azzal kapcsolatban, hogyha pszichológushoz jár a gyerek, azzal stigmatizálják őt. „Egyszer azt mondta nekem egy szülő, hogy nem bánta meg, nagyon szerettek nálam lenni, de azért olyan jó, hogy nem kell többet jönniük. Vagyis összességében a gyerekek jól érzik magukat ebben a folyamatban, ráadásul a szülőnek is nagy segítséget jelenthet” - fogalmazott a pszichológus.

Hozzászólások