Keresés
7O
Debrecen
2018.11.12., hétfő (Jónás, Renátó)
  • Főoldal
  • Kultúra
  • Bihari Viki: „ha folyamatosan elb*szol valamit, veled van a baj”

Bihari Viki: „ha folyamatosan elb*szol valamit, veled van a baj”

Somló-Bakos Dalma- 2017.03.16. 22:57
1679
Bloggerként lett ismert Bihari Viktória, a humora a mai napig sokaknak erőt ad. Depressziós volt, pánikbeteg, de az állapota mára egyre jobb lesz. Szereti, hogy szereti a közönség, de a dedikálást és a közös fotózkodást nem tudja megszokni.
Bihari Viki a Tékasztorik bloggal lett ismert, aztán a Facebookra „költözött” és ma már ott szórakoztatja azt a több mint 60 ezer embert, aki követi őt. Régi, több éves vágya volt, hogy a Tékasztorikat megfilmesítsék, de az álomból 2016-ra lett valóság, amikor közösségi finanszírozásból és szponzori támogatásból elkészült a film. Azt mondja Viki, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy mind a 60 ezer követője támogatta: 150-200-an voltak, akik jellemzően kisebb összeget utaltak át neki, a nagyobb részt pedig a szponzorok adták. „A költségvetés 10 millió forint alatt maradt, ebből egy kisjátékfilmet szoktak kihozni, vagy inkább annyit sem” - éreztette, hogy mennyire alacsony büdzsével dolgoztak.

Forrás:offmedia.hu
A debreceni közönségtalálkozón vállfákat dedikáltattak vele, és a DEAC Kamilla Gyógyfürdő három kosarasa is az ő filmjét választotta, noha eredetileg a srácok a Trainspotting 2-t akarták megnézni. De azt mondták, nem bánják, sőt, mindenkinek ajánlani fogják a Tékasztorikat. Bár erre az alkalomra csak egy maroknyi rajongó jött el, szinte kivétel nélkül mindenki aláíratta a film plakátját Bihari Vikivel, többen közös fotót is csináltak vele, és szinte mindenkinek volt egy jó szava hozzá.


„Énidegen” szerepbe került azzal, hogy most középpontban van, de azt mondja, ugyanaz a szorongó alkat maradt, mint volt. Azért az jólesik neki, hogy a rajongók csillogó szemekkel mennek oda hozzá. „Tök jó, hogy tudtam valamit adni az embereknek, ami vicces, vagy segítség volt. Sokan mondták, hogy lelki holtpontokon segítette át őket a blogom. De az, ami most az egész körül van, hogy írjak alá mozijegyeket, az már néha sok. Ha itt lenne Sharon Stone vagy Justin Bieber, az oké, de hogy pont én? Hatalmas szakadék ez nekem az ezt megelőző hónapjaimhoz képest, alig bírja a lelkem követni a változást.”

Martin Csaba rendező instruálja a stábot
Forrás:Tékasztorik
Mióta a mozikban is vetítik a Tékasztorikat, körülbelül hatszor ült be egy-egy vetítésre megnézni azt. „Amikor először láttam, na az sokkoló volt. Furcsa magadat eleve egy ekkora felületen látni, főleg, hogy tényleg nem vagyok 55 kiló. Baszd meg, tényleg így nézek ki? Hát ez nagyon gáz! Miket mondok, te jó ég. Belülről teljesen másként érezni ezt az egészet. És akkor egyes jeleneteknél be-beugrik, hogy mennyit szívtunk, milyen melegem volt, vagy hogy ott iszonyatosan fájt a lábam.” - idézte fel. „Szerintem ez egy szerethető, aranyos vígjáték, nem törekedtünk arra, hogy valamilyen díjat megnyerjünk” - mondja.

Forrás:Tékasztorik
Ráadásul, ahogy elmondja, nem az a típus, aki reflektorfénybe vágyik. „Az volt a célunk, hogy csináljuk meg ezt a filmet, mutassuk meg a világnak, hogy képesek vagyunk rá. A két rendező, Czupi Kála és Martin Csaba hülyére dolgozták magukat” - mondja. Azzal is tisztában van, hogy sok színitanodás szinte ölt volna azért, hogy Csuja Imrével játszhasson együtt a filmvásznon, akiről azt mondja Viki, hogy „egy szókimondó angyal” volt a forgatáson. Imádta, és igazi „Fater” volt, aki törődött és figyelmes volt Vikivel.

Imádja a filmben elrejtett apró utalásokat, gegeket, amelyekből a figyelmes nézők többet is észrevehetnek. Ilyenek például a tékában a plakátok: A tönkölybúza gyermekei, A bihari suttyók támadása, vagy éppen a Karácsony Pornóapátiban. Vagy az apró fricskák, amelyeket a debreceni kötődésű rendező-forgatókönyvíró, Martin Csaba szúrt be a budapestieknek a „fővárosiak vagyunk, nem köszönünk” beszólással.

A film tele van apró utalásokkal, gegekkel, csak figyelmesen kell nézni
Forrás:Tékasztorik
A filmnek szinte már az első jelenetében elhangzik a kérdés Viki felé: szeretsz szenvedni? „Van, amikor igen. De ez csökkent. Volt időszak, amikor a legjobb barátnőm nem is volt velem jóban, annyira szar fej voltam – állítólag. De elkezdtem másfél éve egy terápiát. A 100 százalék szenvedésimádásból maradt 20, ami nagyon nagy dolog. Sokáig voltam depressziós és pánikbeteg. A nagy szürke depressziós ólomkabát már csak ritkán van rajtam – egyedül lakom a világvégén, ettől az ember befordul [azóta Viki talált lakást, hamarosan beköltözik Budapest belvárosába – a szerk.]. Még mindig szar egyedül, de már nem úgy kell ezt elképzelni, hogy magzatpózban vinnyogok és meg akarok halni. Szóval már csak picit szeretek szenvedni. Próbálok nem hiánymotivált lenni, nem azt üldözni, ami nincs, hanem annak örülni, ami van. Tökre örülök ennek a filmnek: örülök, hogy a nézők nevetnek, örülök, hogy meg tudtuk csinálni.” A forgatás alatt rengeteg régi emlék visszajött – jók is, rosszak is, vegyesen. Mint mondja, rossz volt alkalmazottként a tékában dolgozni kevés pénzért. De a sok hülyét már jó volt felidézni.

Viki lassan egy éve hagyta ott a legutolsó munkahelyét, most hétvégente íráskurzusokat tart. „Nagyon sok olyan emberi sztori van, ami nagyon gáz. Minden hétvégén összeül 9-10 nő, elmesélik az élettörténetüket, bántalmazás, molesztálás, satöbbi. A hétvégék kurva kemények, nagyon levisznek.” Ezek nyomot is hagynak Viki facebookos bejegyzésein, de mellette ott vannak a megszokott kis humoros posztok is. „Komolyabb dolgokról is szeretnék írni, amik nincsenek kimondva. A Facebookon mindenki olyan boldog. Néha szeretném, ha arról is szó lenne, hogy kit hogyan molesztált az apukája 8 éves korában. Nem egy Facebook-kompatibilis téma, de fontosnak tartom, hogy erről is beszéljünk.”

Forrás:Tékasztorik
„Nagyon jó ez az egy éve tartó szabadság, de hiányzik a közösség. Elkezdtem focizni, most ez tompít valamennyit ezen. Mozgok, a csajok jófejek, kedvesek, nem bántanak. Olyan édesek, pont nemrég kérdezték meg, hogy azért futsz olyan lassan, mert le vagy sérülve? Pedig nem: azért futok lassan, azért mozgok úgy, mint egy lajhár, mert öreg vagyok, dagadt, 30 éve nem mozogtam. De nem bántanak. Próbálok olyan közeget keresni, ahol bátorítanak. Az íráskurzus is ilyen nekem, egymás hóna alá nyúlunk, támogatjuk egymást. Ez tök jó, engem is nyilván tönkre tett az oktatási rendszer, meg az ilyen-olyan környezet, és meguntam.” Rossz jegyei miatt ott kellett hagynia a gimnáziumot, és egy vasútközlekedési szakközépben folytatta a tanulmányait. Azokból a tárgyakból, amelyekre úgy érezte, nem volt szüksége, például matematika, fizika, kémia, többször is megbukott. Aztán ez a szenvedés véget ért a középiskolával, az egyetemen filozófiát tanult – egészen addig, amíg ki nem derült, hogy súlyos pánikbeteg. „Az egyetlen, aki baszogathat engem, az én vagyok. Magamat is próbálom már kicsit kevesebbet, de nem sikerült. Magamat még mindig sokat csesztetem.”

Egyes esetekben hímsovinisztának tartja magát, azt vallja, hogy ha „folyamatosan elbaszol valamit, te szopsz, veled van a baj. Nyilván, ha egyedül vagyok, az az oka, hogy valamit rosszul csinálok. Nem azért, mert minden héten jön tíz és mind hülye, hanem én vagyok a fasz. Minden posztom arról szól, hogy nézzünk magunkba. Megcsalt az a rohadék? Nagyon kevés az a nő, aki feltenné magának a kérdést, hogy miért történt meg. Megcsalt, tehát egy szemét strici. Én ennek pont az ellenkezője vagyok: egyedül vagyok 40 évesen, vagyis valamit nagyon elkúrtam. De ezen már nem görcsölök, próbálom elengedni. A gyerektéma néha előjön bennem, idő van, öreg vagyok, de ettől nem lesz jobb.” Bízik abban, hogy az lesz a legjobb, ha átadja magát a karmának, aki majd úgyis tudja, mit akar kezdeni vele.

Viku és Fater, illetve Muter, azaz Csuja Imre és Görbe Nóra
Forrás:Tékasztorik
Az egész stáb nagyon szeretné, ha lenne folytatása és elkezdhetnénk forgatni a Tékasztorik 2-t, de hogy miből, az még egyelőre kérdéses. „Nem lenne pofám megint ezzel nyúzni az olvasókat, akik már kétszer is segítettek rajtam.”

Hozzászólások