Keresés
-18O
Debrecen
2019.10.20., vasárnap (Vendel)
  • Főoldal
  • Kultúra
  • Szenvedés, végül gyönyör - ők keltették életre a Debreceni Egyetemet

Szenvedés, végül gyönyör - ők keltették életre a Debreceni Egyetemet

Somló-Bakos Dalma- 2016.08.19. 15:00
3413
Csütörtök este mutatták be az egyedülálló épületvetítést Debrecenben. A projekt három művészével beszélgettünk.
Bordos László Zsolt eredetileg festőnek tanult a Képzőművészeti Egyetemen, úgy képzelte, ez lesz az a művészeti forma, amivel nagyon fog tudni mondani. A számítógépek elterjedésével azonban új perspektívák nyíltak meg a számára - fogalmazott. Azt mondta, vonzotta, milyen lehetőségek rejlenek a gépekben, a 3D-s animációkat pedig teljesen autodidakta módon tanulta. "Akkor még nem volt internet, nem volt help file, Youtube tutorial videók, nem volt semmi. Ebből kellett kiindulni" - magyarázta.

A tanulási folyamat alatt nagyon sok absztrakt 3D-s animációt készített, amiket egy idő után be akart mutatni. Végül néhány buliszervező ismerősén keresztül került erre sor, és 2002-től 2004-ig vj-ként dolgozott. "Úgy gondoltam ekkora, hogy ez nagyon szép, de ennél valami komolyabbat kellene csinálni" - mondta.

Olyat hozott Debrecenbe, amilyen máshol nem látni

"Szerencsés vagyok, hogy úgy alakult az életem, hogy olyan vetítéstechnikai cégekkel tudtam megismerkedni nemzetközi porondon, hogy rögtön nagy kaliberű projektben találtam magam. Mint például a dubaji Pálma-sziget megnyitója" - mesélte Bordos László Zsolt. Hozzátette, hogy itt 300 méteres vetítés volt, ami akkoriban világszinten egyedülállóan hatalmasnak számított.

Bordos László Zsolt
Forrás:Somló Samu
Tisztában van azzal, hogy az emberekben van egyfajta elvárás, amikor épületvetítésről van szó. Ő az az ember, aki próbálja elkerülni, amit általában az interneten látni, igyekszik "meredek" megoldásokkal dolgozni, szeret olyanokat csinálni, amilyet sehol máshol nem látni. Ez persze elkerülhetetlenül egy kísérletezést igényel, a kísérletezés során viszont vannak olyan dolgok, amelyeket nem tudom mindenki befogadni, amelyek átlépnek egy bizonyos határt. Amikor megkérjük, hogy mondjon erre konkrét példát, kapásból rávágja nevetve, hogy például a "ma esti", debreceni. [A művésszel a csütörtök esti vetítés előtt beszélgettünk - a szerk.]

"Úgy gondolkodom az épületvetítésben, mint egy kulturális eseményben. Ez egy olyan művészeti ág, amelyet művészetként kell felhasználni, nem pedig a szórakoztatóipar egyik elemeként. Persze van ilyen is, de azt mások csinálják" - mesélte. Elmondta, hogy a debreceni vetítésnél az volt a koncepció, hogy meghívhassa több művész barátját (név szerint: Czigány Lászlót, Kitzinger Gábort, Kovács Ivót és Vicsek Viktort), és hogy mindenki készíthessen pár perc animációt, ebből kialakítva egy színes palettát. "Mindannyian hoztuk a saját egyéniségünket, tapasztalatunkat, és szerencse, hogy alkotótársaimmal együtt ebben bővelkedünk, mindannyiunkat jegyeznek és számon tartanak a nemzetközi porondon" - tudtuk meg.

Megtudtuk, hogy rendre pozitív visszajelzéseket kapnak, és nem csupán a közönségtől. Legutóbbi pont attól a szakembertől kaptak elismerő szavakat, aki a riói olimpia megnyitójára készített épületvetítést.

Tekintélyt parancsoló az egyetem

"2009-ben részt vettem egy tesztvetítésen, ami az Eiffel-toronyra készült. Azóta azt gondolom, nincs olyan épület, amit ne lehetne bevetíteni" - mondta a művész kérdésünkre. Elmagyarázta, hogy mindenhol meg lehet találni azt a módszert, aminek a segítségével lehet jó vizuális élményt nyújtani.

Egy épületvetítés egy lézerszkenneléssel kezdődik, ami a alapján egy nagyon pontos adathalmaz születik a valóságról, amire szeretnének vetíteni. Ezután ezt le kell képezniük virtuálisan, milliméter pontossággal. "Nagyon kevés a hibatolerancia, mindössze 10-15 centiméter" - árulta el.

Kiderült az is, hogy a művész azt szerette a Debreceni Egyetemben, hogy az épület az arányaiból adódóan tekintélyt parancsoló, impozáns a megjelenése. Mint mmondta, ez már bőven elég arra, hogy stimulálja a művészeket arra, hogy valami jót alkossanak. "Ilyen szempontból ideális a felszín, a homlokzat" - fogalmazott. Azt mondta, nagyon szerette a munkafolyamatot elejétől a végéig.

Balról jobbra: Kovács Ivó, Vicsek Viktor, Bordos László Zsolt és Kitzinger Gábor
Forrás:Somló Samu
A projektjei 90-95 százaléka külföldre készül Bordos László Zsoltnak, ezért is örült nagyon a debreceni kezdeményezésnek, mert ritkaságszámba megy, hogy egy ekkora épületre lehet itthon dolgozni. "Nem is tudom, volt-e 108 méteres felületem Magyarországon épületvetítésben... Volt 65 méteres, 80 méteres... De lehet itthon még nem volt ilyen nagy épület, amire vetítettem" - töprengett el.

Szerinte jó, hogy a többi rendezvényszervező vagy fesztiválszervező is meglátja, milyen is egy ilyen épületvetítés, és a debrecenihez hasonló alkalmak segíthetnek abban, hogy Magyarországon is szélesebb körben elterjedhessen ez a művészet.

Érzelmi hullámvasút

Kovács Ivó szerint részben azért is látni kevés ilyen projektet Magyarországon, mert nagyon költséges az ehhez szükséges technika, kevés rendezvény engedheti meg magának, hogy egy ilyen csináljon.

Jellemzően Európából és a Közel-Keletről érkeznek felkérések, de kiderült, hogy nem kell minden alkalommal a helyszínre utazniuk - ezt már Vicsek Viktor mondta el nekünk. "Van, hogy itthon megcsinálom az animációt, kint pedig az ottani technikai személyzet levetíti azt" - mesélte. 6-7-8 éve, amikor a legtöbb technikai cég még nem volt erre felkészülve, akkor maguknak a művészeknek kellett megmutatni nekik, hogyan zajlik egy ilyen, milyen eszközökre van szükség.

Kovács Ivó (balra) és Vicsek Viktor
Forrás:Somló Samu
Elárulták viszont lapunknak, hogy bármennyi év is van mögöttük, még mindig izgulnak egy-egy épületvetítés előtt. "Hiába csinálom meg otthon az animációt, nincsen 30-100 méteres monitorom, vagy lehetőségem próbavetítésre, így igazából én is akkor látom először az egészet egyben, nagyban, amikor az emberek. Ez a része mindenképp nagyon izgalmas" - mondta Vicsek Viktor.

"Minden munka a kétségbeeséssel kezdődik, ami aztán átmegy depresszióba, aztán jönnek a technikai problémák, amiket meg kell oldani, és a végén megvan az animáció. Ez egy borzalmas érzemli hullámvasút, de ezt általában nem lehet megúszni. Enélkül nincsen eredmény sem. Azok a munkák, amelyekben ez a sok szenvedés nem kerül bele, azok általában olyanok is" - fejezte be Kovács Ivó.

Részlet a vetítésből:


A 10-12 perces vetítést augusztus 19-én, péntek este 9 órától óránként négyszer nézhetik meg éjfélig a debreceniek az Egyetem téren.

Hozzászólások