Keresés
16O
Debrecen
2017.10.18., szerda (Lukács)
  • Főoldal
  • Sport
  • Berki Krisztián: „15 év telt el, mire elhittem, én is lehetek sikeres” – interjú

Berki Krisztián: „15 év telt el, mire elhittem, én is lehetek sikeres” – interjú

Somló-Bakos Dalma- 2017.03.01. 04:35
1843
Legutóbb a tornászok melbourne-i világkupa-versenyén lett aranyérmes lólengésben a világ-, olimpiai- és Európa-bajnok Berki Krisztián. A sportoló most Debrecenben járt, ahol megnézte a helyi utánpótlás fiatalok tornász bemutatóját, majd együtt is gimnasztikázott a gyerekekkel.
Berki Krisztián nem először járt Debrecenben: 2005-ben itt lett aranyérmes az Európa-bajnokságon, tavaly ősszel pedig a Debreceni Egyetem sportszervező szakára is beiratkozott. A sportoló, akiről már egy elemet is elneveztek lólengésben, szerdán Debrecenben járt, ahol a Vénkerti DSE utánpótlás tornászaival együtt gimnasztikázott.

Debrecen.offmedia.hu: Nemrég tértél haza a legutóbbi versenyedről Ausztráliából. A pontozáson is mostanában változtattak, ennek fényében hogyan értékeled a világkupát?

Berki Krisztián: Ebből a szempontból nagyon jó volt, hogy kimentem Melbourne-be, hiszen megváltoztattuk a gyakorlatomat. Az egykápás mozdulatokat szét kellett szednem, de kiderült, hogy nem jól változtattunk. Ott mondták el, hogy ez így nem lesz jó, a helyszínen az edzőmmel, Kovács Istvánnal rögtön egyeztettünk, mi az, amit meg tudok csinálni. Végül ugyanazt a számot tudtam hozni, amit terveztem. A következő magyar versenyem március 11-én lesz, így még időben kiderültek a hibák. Szerencsére sikeresen vettem az akadályt. Ez a rutinnak és az éveknek is köszönhető, illetve annak, hogy azért olyan nagyon nem kellett variálnom. De a gyakorlatnak van egy ritmusa, amit megszoktam, és ha abban egy pici dolog is megváltozik, az mind mentálisan, mind fizikálisan kivesz belőlem. Ezért nehéz átállni egy sportolónak, de örültem, hogy sikerült megoldanom. Ráadásul a felkészültségi állapotommal tisztában voltam, nem gondoltam, hogy ilyen jól fogok versenyezni Melbourne-ben. Most belül is jónak éreztem, amit csináltam. Nyilván mindig van hová fejlődni, vannak újabb gyakorlatok, de most nagyon boldog voltam. Amikor végeztem, odarohantam az edzőmhöz és azt mondtam neki, ez jobb volt, mint a selejtezőn. És ez határozottan jó dolog, hogyha a selejtezőhöz képest még jobban tudok teljesíteni.

Forrás:offmedia.hu

Debrecen.offmedia.hu: Tornásznak lenni nem csupán kemény munka, hanem sokszor fájdalmas is. Sosem akartál másik sportra váltani?

B. K.: Eleve nem is akartam tornázni, engem a sport talált meg. Gyerekkoromban a szembeszomszédban egy tornaedző lakott, aki látta, mennyit játszom az udvaron és neki köszönhetően kerültem le a tornacsarnokba. Az első két hétben sírva mentem és sírva jöttem, nem akartam tornázni. Egy napra a szüleim elvittek az uszodába, de az úszás még kevésbé tetszett, így az úszópályafutásom elég hamar véget ért. Azóta sem vagyok egy nagy úszó, csak strandolás szinten imádom a vizet. Valamiért kialakult az, hogy megszerettem a tornát. Ez köszönhető annak, hogy volt egy nagyon jó edzőm, egy idő után pedig jöttek az eredmények is.

Debrecen.offmedia.hu: Az elejétől kezdve látszódott, tudtad, hogy még egyszer ilyen sokra viszed?

B. K.: 15 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elhiggyem azt, hogy lehetek sikeres. Bár voltak eredményeim, de azt például sosem gondoltam volna, hogy olimpiai bajnok is lehetek. Amikor 2000-ben Sydney-ben Csollány Szilveszter a gyűrűt megnyerte, akkor döbbentem rá, hogyha neki sikerült, akkor talán egyszer nekem is összejöhet.

Debrecen.offmedia.hu: Mi lehetett ennek az oka, kishitű voltál?

B. K.: Hittem magamban, de nem kergettem hiú ábrándokat. Ezt a gyerekeknek is mindig elmondom, hogy merjenek nagyot álmodni. De például egy olimpiai álomhoz vezető úton szükség van a kisebb álmokra, és azoknak a megvalósítására is. Én sem úgy lettem világbajnok, hogy előtte nem volt eredményem, egy sportolónak is végig kell járnia a ranglétrát.

Forrás:offmedia.hu

Debrecen.offmedia.hu: Komoly sérüléseid is voltak a pályafutásod során, ezek milyen hatással voltak rád?

B. K.: Nyilván a sport során átélünk fájdalmakat, amikhez az ember végül hozzászokik. Korábban azt mondtam, hogy az a sérülés, ami a civil életemre is kihat, már elegendő lesz ahhoz, hogy abbahagyjam ezt az egészet. A vállproblémámnál is ez volt a helyzet, már alig tudtam megemelni a bal kezemet. Ekkor elgondolkoztam azon, hogy megéri-e még energiát belefeccölni a sportba, főleg úgy, hogy addigra már mindent elértem, amit lehetett. Ugyanakkor láttam, hogy mire lennék még képes, ha egészséges lennék. Végül helyrejöttem, fel tudtam épülni, az elmúlt hat hónap pedig azt igazolja, hogyha jól tudok készülni, ha folyamatosan figyel egy orvosi stáb, akkor még itt a helyem és tudok versenyezni a fiatalokkal.

Debrecen.offmedia.hu: A londoni olimpiai aranyérem után úgy nyilatkoztál, hogy a gyermekkori álmod beteljesült. Azóta mi motivál?

B. K.: Mindig van feljebb, csak nem szabad telhetetlennek lenni. Józan ésszel szoktam átgondolni, mi lehet a következő lépés, mi az, amit még elérhetek. Be kell valljam, London után, 2013-ban nagyon nehezen találtam meg önmagamat, nehezen találtam meg azt a motivációt, azt a lendületet, ami még London előtt bennem volt. Az Európa-bajnokságon ezüstérmes lettem, a világbajnokságon pedig életemben először leestem a szerről. 2014 januárjában viszont megszületett a kislányom, Lia, és ő lett az új motivációm. Ő az, akiből erőt tudok meríteni, érte is csinálom már ezt az egészet.

Forrás:offmedia.hu

Debrecen.offmedia.hu: Hogyan lehet összeegyeztetni a családot, a gyereknevelést és a versenysportot?

B. K.: A feleségemmel a mai napig nem is értjük, hogy Lia születése után az első két évet vajon hogyan is éltük túl. Hihetetlen az a plusz energia, amit senki más nem tud kihozni belőlem, csak a kislányom. Most két hétig voltam kint Melbourne-ben, ez nagyon-nagyon hosszú idő, nagyon hiányzott a családom. A technikának köszönhetően láttuk egymást, tudtunk beszélni. Úgy mentem ki Ausztráliába, hogy megbeszéltem a kislányommal, hogy apának most versenyeznie kell, és hoz neked egy érmet. Amikor hazajöttem, odaadtam neki az érmet és látta, hogy amit apa megígér azt betartja. Meg is ölelte az érmet, nagyon megható pillanat volt. Amióta lányos apuka vagyok, egy reklámon is tudok könnyezni.

Forrás:offmedia.hu

Debrecen.offmedia.hu: A karriered nem ível felfelé nyílegyenesen a kezdetektől, hiszen voltak jobb és rosszabb pillanataid is. Mi az, ami számodra a legnagyobb törést okozta?

B. K.: Nehéz volt a riói olimpiát megelőző és az, hogy nem jutottam ki a 2016-os ötkarikás játékokra. De még fájóbb volt, hogy 2007-ben egy világbajnoki ezüstérem miatt ki kellett hagynom a pekingi olimpiát. Az egy óriási törése volt a pályafutásomnak. Az is egy olyan pillanat volt, hogy elgondolkoztam azon, hogy abbahagyom az egészet: a szabályzat igazságtalan, nehéz kijutni egy olimpiára, és ki tudja, valaha sikerül-e. Akkor az edzőmmel átbeszéltük, meggyőzött, hogy túl fiatal vagyok ahhoz, hogy egy ilyen kudarc véget vessen a pályafutásomnak. A mai fejemmel persze már tudom, hogy kellenek rossz dolgok ahhoz, hogy a jót tudjuk értékelni. Onnantól kezdve pedig egy olyan pályafutást tudhatok magaménak, amit a legvadabb álmaimban sem képzeltem volna.

Nézd meg galériánkat Berki Krisztián debreceni látogatásáról!


Korábbi híreink:

Hozzászólások